Diakóniai vasárnap

Bán Béla esperes, Makaji Katica és Bánné Kiss Erzsébet intézményvezető

A hajlékot örvendetes módon megtöltötte a gyülekezet és intézményünk munkaközössége.

Bán Béla esperes (intézményünk lelki vezetője) a választott igeszakasz alapján arra hívta fel a figyelmet: a református szociális intézmény munkatársai diakóniai szolgálatot végeznek, és hasznos, ha Isten igéjéből biztatást kapnak mindarra, amit elméletben megtanultak. Felidézte (Mózes 1/18 alapján) Ábrahám és Sára történetét, kiemelve: egy találkozásból bármi kijöhet, és nem tudhatjuk, mikor kit fogadunk be a házunkba, a testvériséget egy idegennel is megélhetjük. – A legnagyobb erő Isten feltétlen szeretete, amely kiárad a világban, és átsugárzik rajtunk. A hit önmagában üres, meddő és terméketlen. Cselekedjünk jót mindaddig, amíg időnk van erre – figyelmeztetett a lelkipásztor.

Bánné Kiss Erzsébet, intézményünk igazgatója köszöntőjében ugyancsak azt emelte ki: a diakónia lényege az a fajta önzetlen, nem magamutogató szeretet, amely képes meglátni a másik embert. A hagyományoknak megfelelően az intézmény vezetése köszöntötte azt a munkatársat, aki az ennek az önzetlen szeretetnek a nevében kiemelt elhivatottsággal végzi munkáját. Ezúttal Makaji Katicát illette az elismerés, aki aki tíz éve dolgozik a hajléktalanellátásban és a nappali melegedőben, és munkája alapelve, hogy közvetíteni kell Isten szeretetét és az evangélium üzenetét a legnehezebb élethelyzetben lévőknek. Makaji Katica élettörténetéről elmondta: Újvidékről költöztek Bajára, és itt sokáig nem talált munkát. Amikor azonban a férje megbetegedett, nagyon nehéz helyzetbe került, és elvállalt egy takarítói állást a hajléktalan-ellátásban. Egy évig végezte ezt a feladatot, amikor megjelent a jogszabály arról, hogy délután is kell szociális segítő munkát végezni a nappali melegedőben, és mivel láttál, milyen odaadással fordul az elesettek felé, felajánlották neki ezt a munkát, amit a mai napig is nagy szeretettel végez.

– Délutánonként dolgozom, segítek, amiben kell, csütörtökönként pedig bibliaórát tartunk a szenvedélybetegeknek, az örök élet reménységével. Számomra öröm a munka. Tavaly nyugdíjba mentem, de kértem, hogy dolgozhassam tovább, és nagyon hálás vagyok, hogy folytathatom. Minden nap örömmel megyek be, és szolgálok Isten dicsőségére. Az ellátottak nehéz sorsú emberek, de örömmel hallgatják az evangéliumot, tudva, hogy Isten szereti őket – mondta Makaji Katica, akinek további életére és munkálkodására is kérjük Isten áldását.